|
Rövid nyílászáró-történet
Hosszú ideig, a népi építészetben csupán kevés és kis
méretű ablakot készítettek családi házakra. Az ablakok
inkább a szellőztetést szolgálták, kevésbé került
előtérbe a helyiségek megfelelő megvilágítása. A
kezdetleges nyílászárókon keresztül a fűtött
helyiségekből könnyen kiszökött a meleg, de ezen kívül a
kis ablakok alkalmazása nyáron is megakadályozta a
túlzott benapozást, ezáltal a szoba átmelegedését. Az
üvegezési technikák és a nyílászárók fejlődésével
párhuzamosan az ablakok is nagyobb felületűek lettek.
Manapság már nem ritka az üveg függönyfalak alkalmazása
sem, ahol tömör felület nem is található az épület
homlokzatán, mert azt teljes mértékben áttetsző üvegfal
alkotja. A nyílászárók méretének növekedésével
fokozatosan nőtt az igény a hatékony
árnyékolók, a természetes
és a gépi szellőztetés alkalmazására is.
Az
új épületenergetikai számítás
minden határoló szerkezetet érint, tehát a nyílászárók
követelmény-értékei is szigorúbbak lettek. Fa és PVC
keretszerkezetű nyílászárók és tetősík-ablakok
követelményértéke Uf,PVC=
1.60 W/m2K,
de javasolt a Uf,PVC= 1.40 W/m2K
hőátbocsátási értékű üvegezett nyílászárók betervezése,
használata. Ezen előírásokat ma már teljesíti egy 62 mm
vastag tokszerkezetű fa ablak, vagy pedig egy 68 mm
vastag keretű, 4-5 kamrás PVC ablak. Mivel a fémek
általában jól vezetik a hőt, ezért az alumínium
nyílászárók esetében a vastagabb keretszerkezetű ablakok
felelnek csak meg a követelményeknek, 72 mm
vastagsággal, és legalább 3 kamrát magukba foglalva.
A
nyílászáró hőátbocsátásában azonban, nem csak a
keretszerkezet tulajdonságait kell vizsgálnunk, hanem az
üvegezését is. Ajánlott 2-3 réteg üvegezés alkalmazása,
E-LOW bevonattal, argongázzal vagy pedig xenongázzal
kitöltve. Minél több rétegű üveget alkalmazunk, és minél
több légrésünk van gázzal töltve, annál jobb hőtechnikai
értékeket kaphatunk.
Megfelelő árnyékoló kiválasztásának módja
Az
új rendelet értelmében már az építésztervezőnél, építési
engedélyeztetési fázisban eldől az
árnyékoló szerkezet módja és minősége.
Kiválasztását meghatározza az üvegezett nyílászárók
tájolása
és mérete, az üvegfelület dőlése, az
üvegezés naptényezője.
Egy épület különböző tájolású helyiségei között lényeges
különbségek adódhatnak, a tervező dönthet úgy, hogy a
túlmelegedés kockázatát helyiségenként vagy zónánként
ítéli meg.
A
nyári túlmelegedés kockázata
A
túlmelegedést csökkenteni lehet
légcserével, az
éjszakai szellőztetés nyáron jobb hatásfokú, mint a
nappali. Ha a rendeltetésszerű használatból következő
belső hőterhelésnek a használati időre vonatkozó
átlagértéke nem haladja meg a qb < 10 W/m2 értéket, a
túlmelegedés kockázata elfogadható.
Az
árnyékoló szerkezet
megválasztásánál az építésznek körültekintéssel kell
eljárnia, hisz a külső árnyékoló
szerkezet a tervezett épület homlokzati kialakítását is
befolyásolja. Minél jobb árnyékolásra van szükségünk,
annál valószínűbb, hogy külső árnyékolási módot
választunk. Az árnyékoló
szerkezet naptényezőjének meghatározására
táblázatban
találjuk meg a használatos értékeket.
Előnyösebb mobil árnyékoló
alkalmazása az épületszerkezeteknél, ugyanis az
üvegezett nyílászárókon keresztül télen un. napsugárzási
nyereségünk keletkezhet. Amennyiben az
árnyékoló típusa fix
(épített, homlokzaton beépítve, változtathatatlanul
elhelyezett), ez a sugárzási nyereség csökkenhet.
A
Jövőnk
Gyakran hallani manapság a Föld légkörének
melegedéséről, aminek akár súlyos következményei is
lehetnek. Egyes előrejelzések szerint szélsőséges
éghajlatra számíthatunk az átlaghőmérséklet emelkedése
mellett. Lakásaink nyáron túlmelegedhetnek, ami ellen
leghatásosabban árnyékoló
szerkezetekkel védekezhetünk mesterséges hűtés
hiányában. Azonban az árnyékolóknak
nem csak a benapozás csökkentésében van szerepe a
szélsőséges éghajlat alatt, hanem csökkentheti a
szélviharokban a nyílászáróra nehezedő szélnyomás
hatását, továbbá véd a mechanikai behatásokkal szemben
is (pl. jégeső esetén).
Szerző:
Babits Bernadett
okl. építészmérnök
|
